Németh Márton blogja

Boldog új évet minden kedves olvasómnak!

Dániában (de az egész északi régióban is) mostanában egyre inkább az kerül középpontba, hogy milyen módon formálják át a könyvtár fizikai tereit. A legújabb SPLQ szám ezt járja most körül. Ebben a bejegyzésben most Jens Thorhaugénak a Dán Könyvtári Hatóság vezetőjének bevezetőjére térek ki. Belőle itthon sajnos szinte biztos hogy szakmai közellenség lenne. Hiszen radikális szemléletváltást sürget, mondván, hogy a túlélés érdekében szakítani kell az állományközpontú szemlélettel. A dán könyvtári stratégia a tranzakcióktól a közösségi relációk felé való fordulásról szól. A fizikai  könyvtárépület  mint közösségi tér gyökeresen átformálandó, méghozzá nem csupán a nagy közkönyvtárakban hanem mindenütt. Tetszik nem tetszik olyan közösségi találkozóhelyet, dokumentum és médiakínálatot kell nyújtani a felhasználóknak, amiért szívesen ejti útba a könyvtárat.  Persze felvetődik a kérdés, hogy ha az állomány, s a tágabban értelmezett tartalom menedzselése nem központi tevékenység, akkor mi kerül vajon a helyére? Erre úgy válaszol, hogy a könyvtárnak mindenütt jelen kell lennie szolgáltatásaival ahol az emberek előfordulnak: iskolákban, óvodákban, munkahelyeken, a szórakoztatás és a rekreáció helyszíneként. De ha a könyvtár szolgáltatásai egyre kevésbé függenek a fizikai helytől, akkor ez hatalmas lehetőséget nyújt a fizikai terek felszabadítására, átformálására, vonzóvá tételére.  E tér egyszerre a tudás és a kultúra központja. Helye van benne a gondosan megválogatott szabadpolcos állománynak a régikönyves kiállításoknak. Emellett azonban ezzel egyenrangú szempont, hogy a tanulás s az egyéni inspirációk szerzésének is helyszíne legyen. Ahol mindig lehet valami érdekes dologról hallani, kipróbálni, beszélgetni róla, vagy szimplán csak informálódni a közösség dolgairól. A közösségi központ persze a szerző szerint is nagyon széles és elnagyolt definíció. Ezt nagyon erős helyi identitásképző tartalommal kell megtölteni. Ennek eltérő stílusai és összetevői lehetnek.  Mindenesetre egy nyitott atmoszféra a cél, mely különféle módokon reflektál a szabad informácós hozzáférésre, az állampolgári létből fakadó információkra, a párbeszédre, az egyéni fejlődésre, művészeti inspirációkra és közéleti, kulturális reflexiókra. A fizikai térnek nyitottnak és áttekinthetőnek, élvezhetőnek kell lennie.  A könyvtárba bevonulhat a mozi, a könyvesbolt, az új média különféle formái. Ezek aránya és megjelenésmódjai is részei az új stílusnak.   De választható olyan forma is, hogy a könyvtár néhány szolgáltatásával kitelepül ezen intézményekbe, más fizikai terekben is megjelenik, mint a sajátja. A könyvtárosi stáb jelentősége pedig igencsak felértékelődik ebben az új relációban. A felhasználóbarát innovatív attitűd tölti meg élettel az intézményt akár fizikai akár virtuális szolgáltatásai révén. A jó atmoszféra még nem tökéletes körülmények esetén is létrejöhet. Ám igaz az ellenkezője is. A bezárkózás, a változásokhoz való ellenséges viszony a legjobban átformált tereket is értéktelenné teheti.

S  nem csupán elméletben, a levegőbe beszélnek: Összeállítottam egy 2009-es naptárat a hjoerringi közkönyvtár újjáalakított belső tereivel. Ők arra helyezték a hangsúlyt, hogy gyermek és fiatal korosztályt minél nagyobb számban becsábítsák fizikailag is a könyvtárba.  A képeket nézve megjelenik előttünk az a sok apró térszerveződési ötlet, amivel újjávarázsolták az épületet, mely az év könyvtára lett 2008-ban Dániában.  A naptár innen tölthető le.

S még egy példa. A koppenhágai városi központi  könyvtár vezetőjének Pernille Schaltznak 2008 októberi reykjaviki előadásából emeltem ki e szemléletes kis diát. Engem leginkábba régi 1989-es Fideszes plakátra emléleztet a stílusa, ahol Brezsnyev és Honecker voltaz egyik, egy fiatal pár pedig a másik oldalon csókolózás közben. Hát erről a minőségi különbségről beszélünk voltaképpen.

Tessék választani!