Németh Márton blogja

Magamhoz térve kissé a kánikula kábulatából, no meg a munka mai napi kényszerének enyhülésével reagálnék néhány pontban a vándorgyűlésen történtekre (kissé kitekintve a már megjelent reakciókra is). Mindenekelőtt ajánlom mindenki figyelmébe a Konferencia klogon megjelent linkgyűjteményt, ahol a lentebb emlegetett bejegyzések mind megtalálhatóak már. Ez nem lesz egy rövid hozzászólás, de úgy érzem nem lesz benne fölösleges szócséplés sem.

FITT-szekció:

Szerintem jól megszerveztük. A saját előadásomról nem tisztem véleményt formálni. Próbáltam némiképp új szerkezetben sok szolgáltatásra röviden ráirányítani a figyelmet, olyanokra is melyek kevesebb figyelmet élveztek eddig e blogon. Hangtárnok kritikája részben jogos, akik rendszeresen olvassák eme online fórumot, azok számára talán nem sok újat mondtam. Gyanítom azonban hogy nem ők alkották a többséget… Kardos Andris röviden, jó dolgokat mondott, Füzessi Karesz még rövidebben brillírozott. HSD véleményét osztom annyiban, hogy megalapozott következtetéseket ilyen csekély mintából semmilyen szinten nem lehet levonni, semmilyen szinten sem. Lilla és Gábor előadása provokatív éllel egy új vizsgálati módszerre próbálta ráirányítani a figyelmet. Számomra az a nagy kérdés, hogy lesz-e valódi kutatás e módszertan alapján, s annak milyen eredménye lesz, mert szerintem igen hasznos volna. Persze fenn áll a veszélye annak, hogy ez a kissé provokatívan felületes módszertani előzetes elijesztheti a jelzett emberek némelyikét az együttműködéstől. Ezzel az eshetőséggel az előadás készítői mintha kevéssé számoltak volna. Mindenki jó szándékát (kísérletezőét és jogosan háborgóét) elismerve tehát s senkit sem kívánva megsérteni nem tudom, hogy mi lesz ennek a kísérletnek a sorsa. Jó lenne ha pozitívan sülne el, s nem maradna tüske a végén senkiben (bár lehet, hogy ez puszta illúzió).

Nemzetiségi könyvtári ellátás és a romák helyzete:

Kállai Ernő igen színvonalas előadását Dávid Bogi hűen interpretálta. Ő is provokált, méghozzá igen színvonalasan. Nekem bántóan fájt, hogy például a kihívásokra válaszul tervezett OIK-os portál alapú szolgáltatásfejlesztésről csak a szekció szintjén esett szó, az ombudsmani szavakra való reagálás konkrét tartalmi háttér híján kicsit súlytalannak tűnt. Pedig hát ott volt jó néhány tartalmi fejlesztési elem a másnapi szekciók munkájában. Mindenesetre a nemzeti és etnikai kisebbségek kulturális igényeit (benne a könyvtári ellátásukat is) egyértelműen komolyabban kellene vennünk. Magyarországot ugyanis állampolgári közösségként, s nem etnikai értelemben kell, hogy meghatározzuk. Már csak a határon kívül élő magyarság miatt sem, akiket igen csak képes sújtani a szomszédos többségi elemek által gyakorolt etnikai alapúan kirekesztő tituláris nemzetállami definíció. A kulturális, etnikai alapú identitás pedig szerintem nem állampolgársági kategória, mert ez utóbbi a demokratikus jogegyenlőség alapján, etnikailag semlegesen, területhez kötődik, a határokon átnyúló etnikai identitás tiszteletben tartása mellett, legalábbis ideális esetben. E szemlélet szerint, a kisebbségek könyvtári ellátásának a saját magunk kulturális hitele szempontjából,a jogegyenlőség szempontjából (a kisebbségben élő magyarok iránti szolidaritásunkat saját más etnikumú honfitársaink felé is kivetítve) kell igen nagy súlyt tulajdonítanunk. Egyértelmű a vizsgálatok alapján, hogy a kisebbségek állománygyarapítására nevetséges összeg jut. Az ombudsmani vizsgálat azt is sejteti, hogy még ez a nevetségesen alacsony összeg is olyan döntően szépirodalmi súlyú aránytalanságot táplál, mely nem veszi figyelembe a felhasználói igényeket (akik inkább szakkönyveket és ismeretterjesztő irodalmat szorgalmaznának). Ha a többség könyvtári ellátásában (reméljük a szlogenek szintjén túl) egyre nagyobb teret hódít a felhasználóközpontúság, akkor erről miért mondanánk le a kisebbségek esetében??? Egyazon állampolgári közösség tagjai vagyunk, hasonló szintű jogosultságokkal és igényekkel. Ki kellene már végre lépni a többségi társadalom részéről abból a folklórnemzetiségi, irodalmi és kulturális hagyományőrző zárványt megjelenítő imázsból amibe még a Kádár-korszakban a nemzetiségek beleszorultak. Joguk van a kultúrájuk ápolásához és az asszimilációmentes túléléshez a saját igényeik szerint. S joguk van rengeteg helyi szintű kreatív integráló (de nem asszimiláló) kulturális felzárkóztató programhoz amit főként a hazai cigányság számára az elhivatott könyvtárosok nyújtani tudnak. S ha még a nemzetiségi vonzóan kreatív identitásfejlesztés feladatköre és roma integráció az OIK támogatásával hálózatba is tudna szerveződni (hasonló elvek szerint ahogy mondjuk a bevándorlókat integráló FINFO portál, vagy a dán-német közös könyvtári hálózat révén történik Dániában) az ígért új portál keretei között, annak már komoly politikai súlya lehetne. A könyvtárak ugyanis megfelelő súlyú partnerként meg tudnának jelenni a szakpolitikai döntéselőkészítés és döntéshozatal felé, ahol jelenleg minden szinten és területen szinte teljesen súlytalannak számítanak. A tét tehát nem kicsi, a problémák egyre éleződnek, s jórészt a könyvtáros társadalmon magán múlik, hogyan tudja megszervezni magát helyi szinten és országosan is, partnerként számításba veendően fontos társadalmi sorskérdések megoldásában.

Könyvtári hálózati koordináció:

Egyértelmű üzenete volt a FITT szekció ülésének, s az előző probléma kapcsán is felmerült, hogy a magyar könyvtárügy fenntartói szinten reménytelenül szétaprózódott. Nincs olyan koordinátor szereplő a láthatáron amely egyfajta gazdája lehetne a magyar könyvtárügynek. Kísérleti projekteket finanszírozna, szakmai módszertani bázisként szolgálhatna, segíthetne áthidalni az ezernyi fenntartó által felmerülő nehézségeket világos szakmai projektek, irányvonalak mentén. Régóta téma ez már, s most úgy érzem kicsit kiugrattuk a nyulat a bokorból, de ugyanakkor Kirunak is igaza van, hogy nincs nyílt szakmai vita, illetve párbeszéd e fontos dolgokról. Hálózatosodás s megfelelő koordináció nélkül viszont félő, hogy a magyarországi könyvtárak felmorzsolódnak az egyéni harcban, s nem tudnak betölteni olyan fontos közösségi feladatokat, melyekre szerencsésebb helyeken hálózatosan rég rámozdultak már. Tehát nem omnipotens állami irányító atyuskára van szükség (akinek a zsánere s a hozzá kötődő elvárások sajnos oly ismerős e régióban s tőlünk keletebbre), hanem egy modern koordinatív-menedzselő intézményre. Számomra egyébként az tűnne a leginkább magától értetődőnek, ha ez a mostani KI bázisán annak kibővülésével valósulhatna meg. Ugyanis félő, hogy e téren is lassan a 24. órába lépünk.

A bajai vándorgyűlésen a FITT szekció keretében sok kedves aranyos fiatal könyvtáros, no meg két idősebb kolléga társaságában adtam elő a dán hálózatos könyvtári szolgáltatásokról. Örülök annak, hogy előadásom rávilágított arra, hogy igen is szükség lenne nálunk is a hálózati fejlesztéseket koordináló, ösztönző könyvtári koordinátorra (amire egyébként a szekcióülés végén többen is utaltak). A prezentációmat feltettem slideshare-re, mellékelem ide is. Amely szolgáltatásokról nem volt még szó a blogon, azokról hamarosan lesz, mert folyamatosan mindegyiket be fogom mutatni olvasóim számára.

A 2009-es dán könyvtári statisztikai adatokból az derül ki, hogy a TV és a rádió után a könyvtárak a legnépszerűbb kulturális szolgáltatási kínálatot nyújtják a polgárok számára. Az online távhasználaton belül a zenei kölcsönzések aránya robbant 128%-kal nőtt az előző évihez képest. Ráadásul a hónap elejével újult meg a netmusik szolgáltatás, amely most már bibzoom.dk néven futva streaming alapú zenehallgatási lehetősége is kínál a letöltések mellett, mely így már működik Linux és Macintosh környezetben is.

A dán kultuszminiszter külön örömét fejezte a statisztikai adatok kapcsán annak kapcsán, hogy a könyvek kölcsönzési arányának csökkenése is megállt, s az egy évvel azelőtti szinten stabilizálódott.  Négy új könyvtári dokumentumbeszerzésből három egyébként még mindig könyv, s a dokumentumkölcsönzések kétharmada továbbra is könyvkölcsönzés.  A sajtóközlemény dánul itt olvasható, a részletes statisztikai adatok pedig innen böngészhetők.

A fejleményekről eddig azért nem adtam hírt, mert nem dőltek el a dolgok. De nemrég norvég ismerőseim is megerősítették, hogy a kulturális miniszter eltökélt abban, hogy felszámolni készül a Norvég Közgyűjteményi Hatóságot (ABM-Utvikling). A nagy baj az, hogy ezt a közgyűjteményi szakmai és szakmapolitikai menedzselő intézményt nagy körültekintéssel hozták néhány évvel ezelőtt létre  (mint ahogyan a szakdolgozatomban írtam is róla), most pedig a csak szócskán kívül szinte semmi értelmes érvvel nem állt elő a miniszter döntésének indoklásául. A norvég könyvtári civil szféra persze felemelte a hangját. Jogos véleményként fogalmazódott meg, hogy csupán azért, mert a Norvég Nemzeti  Könyvtár élén a miniszter számára kedves, menedzserszemléletű vezető áll, nem kellene egy ígéretes menedzselési gyakorlatot kidobni az ablakon. Az intézkedés megakadályozását illetően tehát mondhatni teljes a szakmai konszenzus. A könyvtári feladatokat a Nemzeti Könyvtárba telepítik át, de például az eddigi közösen kezelt közgyűjteményi digitalizálási programok menedzselése és folytatása totálisan bizonytalanná vált. A múzeumoknak szakirányú tapasztalatok hiányában égető szüksége lenne a hatóság digitalizálási részlegének szakmai támogatására, amit a részleg munkatársai a nemzeti könyvtárba átkerülve nem tudnak az eddigiekhez hasonlóan biztosítani. A dán minta alapján, annak érvényességét az egész közgyűjteményi szférárára kiterjesztő menedzselési modellt tehát dilettáns politikai érdekek szerint készülnek megbuktatni. Most már csak a parlament állíthatja le a törvénymódosítást beterjesztő miniszter ámokfutását. Ennek valószínűsége azonban nem tudni mennyire reális. Megállapíthatjuk tehát, hogy a politikai hülyeség, s az egyéni hatalmi pozíciójú dilettanizmus ellen még a jól működő szakmai civil keretek sem tudnak mindig védelmet adni sajnos. A politikai ostobaság személyfüggő és földrajzilag semleges módon bárhol feltűnhet.

Nemrég zárult le a netmusik.dk streaming alapú továbbfejlesztését célzó tesztsorozat, melyet a szolgáltatást működtető aarhusi Állami és Egyetemi Könyvtár koordinált. Mint arról Pernille Schaltz a szolgáltatás fejlesztési webhelyén számot ad, a visszajelzések különlegesen pozitívak voltak.  A teszt a Basepont Media céggel együttműködésben március 22. és 28. között 30 könyvtár részvételével zajlott le. A zenei könyvtárosok meglátása szerint a streaming megjelenésével csökkenni fog az eddigi letöltésen nyugvó DRM alapú időkódos letöltési modell népszerűsége.  Nagyon egyszerűnek, funkcionálisnak és hatékonynak tartják az új felületet. Úgy vélik, hogy a streaming technológia segítségével egyrészt még több fiatalt sikerül megszólítani, másrészt megoldódhat a linux és a macintosh operációs rendszereken való eddigi inkompatibilitási probléma is.  Néhányan felvetették a streaming továbbfejlesztését mobiltelefonon használható irányba is. Ha pozitívan dönt erről a szolgáltatást menedzselő bizottság, akkor ez év végétől akár mobilon is szólhat a netmusik. Többen felvetették a netmusik platform továbbfejlesztését egy általánosabb profilú irány pl. hangoskönyvek bevonásával.

Erre az irányra utal a netmusik.dk valamint a zenei szakma professzionális portáljaként létrehozott munsikbibliotek.dk egyesítése A fúzió mögött az is meghúzódik, hogy az összes zenei könyvtári online és offline tevékenységet egységes keretek közt szeretnék menedzselni, egy megújuló portál keretei között. Az új portál ki fogja szolgálni mind a zenei szakmát, mind a szórakozásra vágyó felhasználókat. A fő cél minél több különféle formátumú dokumentum szolgáltatása s a tudás és információmegosztás elősegítése nem csupán  a virtuális térben, (pl. sok külső információforrásnak az új felületbe való integrálásával) hanem a zenei könyvtárak fizikai tereiben is. A hosszútávú cél pedig egy olyan digitális könyvtári portál létrehozása mely magába foglalja a betű,  hang és képalapú dokumentumokon alapuló digitális alapú szolgáltatások összességét, az elektronikus könyvektől kezdve a hangoskönyveken valamint filmeken át a zenéig. Egységes letisztult portálfelületen való hatékony szolgáltatás , s a tudásmegosztáson alapuló közösségi élet kialakítása a voltaképpeni középtávú cél.

Most jelent meg (dánul) a Dán Könyvtári és Médiahatóság összefoglaló jelentése a dán közkönyvtárakról. Amellett, hogy összegzi a jelenlegi helyzetet a társadalmi háttérbe beágyazva, javaslatokat fogalmaz meg a szektor fejlesztési irányait illetően. Csak néhány fontosabb adatot idéznék a több mint száz oldalas publikációból:
Átlagosan három dánból kettő közkönyvtárhasználó, s a dániai lakosok 29%-a útbaejt havonta legalább egyszer egy közkönyvtárat. 2008-ban összesen 34 milliós volt a közkönyvtári látogatottság, mely a legnagyobb volumenű az egyéb nyilvánosan működő kulturális szolgáltatási  szférákkal (pl. színházak, múzeumok) való összevetésben. A fizikai hordozókon lévő dokumentumok kölcsönzése ezzel együtt visszaesett cirka 22%-kal 62-ről 48 millió dokumentumra. Az online szolgáltatások népszerűsége viszont meredeken emelkedik. A dán online zenei könyvtárból 2,5 millió zeneszámot töltöttek le 2008-ban, ami 48%-os növekedés az előző évi adatokhoz képest. A könyvtárak látogatottsága tehát nagyjából szinten marad, a fizikai alapú kölcsönzés csökken, az online kölcsönzés/távhasználat nő. Dániában tehát nem igazolódnak azok a félelmek, hogy a színvonalas online szolgáltatások elriasztják az embereket a fizikai könyvtári tértől! A közhasznú információs szolgáltatások, az oktatási funkciók felértékelődése (pl. a digitális információs kompetenciák elsajátítása révén) fenntartja a fizikai látogatói létszámot.

Sajnos koránt sem tudok annyi időt és energiát fordítani a konnektivizmus kurzusra, mint amennyit terveztem. Barabási Albert László könyvét már régebben elolvastam, nemrég pedig újraolvastam, s pár évvel ezelőtt volt szerencsém élőben is hallgatni az előadót. Egészen lenyűgözően zseniális ahogyan bemutat egy új multidiszciplináris tudományterületet . Ráadásul oly módon teszi ezt, hogy azt is felvillantja, hogy a technológiai fejlődés,  az internet általi új kommunikációs formák megjelenése miként teremtette meg a lehetőséget az új hálózati tudományos összefüggések felismerésére. Engem az  a gondolatmenet ragadott meg a leginkább, miszerint a fejlődés menete odáig az volt, hogy szétszedjék a vizsgálandó világunk alkotóelemeiet kis részekre, hogy ezeknek a kis részeknek, alkotóelemeknek a működéséből vonjunk le következtetéseket a nagy egészre nézve. Ezek a fajta elméletek nem számoltak azokkal a hálózati működésbeli hatásokkal, melyek a minket körülvevő világ, s a humán emberi működés finom mechanizmusait meghatározzák. Az internet komplex hálózatának a tanulmányozása adott alkalmat olyan modellek felállítására, melyekről aztán villámgyorsan kiderült, hogy az élet más területén is alakalmazhatóak, sőt alapvető jelentőségűek. A hálózatok skálafüggetlen alapú működése, valamint a skálafüggetlen hatásokat módosító egyéb tényezők az én fejemben valahogy mindig az interdiszciplinaritás jelentőségével függnek össze. Az internettől kezdve az üzleti életen, a terrorizmus társadalmi alapjai által keltett kihívásokon át a különféle biológiai alapú hálózatokig olyan finomra hangolt rendszereket találunk ahol az egyes összetevők és csomópontok tulajdonságain túl döntő jelentősége van a köztük lévő kapcsatok irányának, erősségének, komplexitásának.

Az oktatásba ez talán valahogy úgy sugárzódhat át, hogy az interdiszciplináris nevelésnek alapvető fontosságúnak kellene lennie már általános és középiskolai szinten is. Most már szerencsére tantárgyak helyett tantervi szinten is egyre inkább műveltségterületekről beszélünk, de akkor is fontos tudatosítani azt, hogy ezek a műveltségterületek egymással sokszínű kölcsönhatást alkotva alkotnak egyetlen egész színes rendszert. S itt lehet arra a neveléstörténet órákon felvetődő axiómára hivatkozni, hogy már az ókori görögök is a kalokagathia eszméjével jöttek.  Azzal nem érünk el sikert ha olyan módon operálunk a tantárgyakkal, műveltségterülekkel hogy nem mutatunk rá a köztük húzódó kapcsolatokra, nem állítunk fel valamifajta harmonikus általános műveltségi egységet. A természettudományos és a humán műveltség folyamatos kölcsönhatásáról annak igen gazdag tudománytörténeti, tudományfilozófiai hátteréről sajnos leginkább csak a felsőoktatásban esik szó. Pedig a különféle tantárgyi órák anyagába beemelt kitekintésekkel, irodalmi, szakirodalmi szemelvényekkel a diákok számára fel lehetne villantani egy olyan világot melyben jóval kevésbé érvényesülnek azok a tantárgyak, tudományterületek közti elválasztó falak, melyeket az iskolarendszer a diákok agyában rögzít. Az iskolai könyvtárosok pedig ha megfelelő papír alapú offline és online virtuális tudás és dokumentumanyag áll a rendelkezésükre, (az információt kezelő, feldolgozó tudásukkal) nagyon sokat segíthetnek a tanároknak olyan órai tematikák összeállításában, melyek időnként hidat vernek az egyes tudományterületek közé . Itt válik központi jelentőségűvé az, hogy hogyan sáfárkodunk azzal a tengernyi információval ami folymatosan zuhog ránk.

A jelen információrobbanás körülményei között a tanítás és a tanulás metodikájának, az információáramlásban való szelektálni tudásnak a képessége azonos rangú fontossággal bír, mint a tételes (szerencsés esetben egymással összekapcsolható) tárgyi tudáshalmazok.  S itt jönnek be akkor segítségként a tématérképek, a tudásmegosztás különféle hatékony rendszerező csatornái. Ez a konnektivizmus kurzus azért is jó, mert arra motivál, hogy az egyes eszközök használatát felesleges és káros öncélúan elsajátítanunk. Ezek csupán önmagukban áló voltaképpen semmit sem érő eszközök akkor, ha nem tudom, hogy egymással is összefüggően milyen célra, milyen kontextusban használjam fel őket.  A delicious, vagy a google feedolvasója olyan eszközöket ad a kezembe mellyel szelektálni és strukturálni tudom a magam számára azt az iszonyatos információáramot, mely folyamatosan rám zúdul.  Még a Diigo is voltaképpen egy szelekciós segítő eszköz, mellyel magam és mások számára tudok az ajánlásommal, véleményemmel orientációs pontot nyújtani az információ káoszában. S ha gyorsan érdekes vagy fontos és rövid információt akarok megosztani másokkal, arra ott van a mikroblog, ha több időm van, s bővebb lére kívánom ereszteni, arra pedig ott van a webnapló (blog) lehetősége. Ha funkcionális szempontból vizsgáljuk ezeket az eszközöket, egy egészen jó komplex, de hatékony információs, tudásteremtő és megosztó hálózat rajzolódhat ki, mely határozott relevanciával bír, mind individuális, mind közösségi szempontból. Ez a hálózat pedig egyre nagyobb mértékben függetlenedhet a tekintélyalapú formális tudásátadás hagyományos  egyirányú csatornáitól.  Alapvető segítséget nyújthat az egyéni és kollektív tudás együttes harmóniába hozását hírdető konnektivista megközelítések érvényesüléséhez.

Nagyon érdekes kísérlet indult el ma dél körül. Úgy próbálják meg a web 2.0 közösségi szellemiségéhez igazodó tanuláselméletet propagálni, hogy közben minden résztvevő a saját bőrén tapasztalja meg, hogy miből is áll ez az oktatási paradigmaváltás.  Hiszen a fő jellemző az, hogy bár két menedzsere van a kurzusnak, ők nem mindenható oktatók. A hálózati tanulás világában megadnak egyfajta kontextust vitaindítókkal, beszélgetésekkel, szakirodalmi linkekkel. Ám a kurzust tartalommal a résztvevők közösségi hálózata tölti fel. Az ő reagálásaik alapján dől el, hogy milyen irányban milyen módon alakul a felvázolt alapkontextus. Az egyének tudás, invenciója, tapasztalatai a kurzus hálózati körében a web 2-es tudásmegosztó eszközök révén egyfajta újszerű egységben összegeződnek, mely egység újra visszahat persze az individuumra is.  A tanulás efajta hálózati körforgása szerencsés esetben kiegészül a skálafüggetlen hálózatok tulajdonságának alapelemeivel. Minél többen tesznek hozzá valamit (ha csak keveset is) a közös tudáshoz, s veszik át a másik tapasztalatait, annál stabilabb hálózatot kapunk. A stabilitást tudatosan nem a szervezők – hangadók dominanciája szolgálja (hiszen ha ők kiesnének, a hálózat könnyen megbénulhatna, így az ő feladatuk a diskurzus figyelemmel kísérése, összefoglalása, továbblendítése). A stabilitást a sok kicsi sokra megy elve szerint egyénileg hozáadott tartalmak adják meg. Ha mindenkihez eljutnak az információk, s beépítik azokat a saját egyéni tudásportfóliójukba, akkor megsokszorozva adhatják ismereteiket tovább más környezetben, más kontextusban, más emberek felé.

Ebben a hálózati tudásszerveződésben van valami mélyen demokratikus, amely talán politikai paradigmaváltást is hozhat.  Egyértelmű ugyanis a kapcsolat az írásos műveltség uniformizáló hatása, s a nemzetállami kulturális,politikai uniformizáló törekvések között. Ennek az uniformizáltságnak az átkát, a nemzetnek mint uniformizált  (totalitárius) politikai és kulturális közösségnek a szembeállítását más hasonlóan uniformizált közösségekkel, keserűen megtapasztalhattuk már a 20. században, s részben napjainkban is. A hálózati elvű gondolkodás, a direkt kapcsolatok, az újjáéledő közvetlen szóbeliség (mely persze szoros kapcsolatban áll az írásbeliség megújuló  közvetlenségi formáival is: lásd wikik, tagelés stb), egy olyan jövő irányába mutat, ahol a tanulás sokkal sokszínűbb, élményszerűbb, a központi hierarchikus struktúrák által sokkal kevésbé irányított lesz, mint manapság.  Felkínálkozik például az esély, hogy az egyéni tapasztalati minták hálózatba szerveződése hatékonyabb védelmet nyújthat például az etnikai, vallási alapú előítéletek ellen, mint a mai etnikai nemzetállami elitek szándékai szerint berendezett centralizált iskolarendszer.  A hálózati alapú tudásszerveződéssel évszázados frontális alapú oktatási dogmák dőlhetnek meg.  Hiszen változik a társadalom, a technikai és a szellemi környezet kölcsönhatásával együtt. Olyan új lehetőségek nyílnak meg, melyek szétfeszítik a hierarchikus centralizáció kereteit. S akkor választ kaphatunk talán arra is, hogy a nyelvi sokféleség megfelelő hálózati szocializációs, interpretációs keretek közt talán mégsem akkora akadálya a különféle népek, kultúrák közti párbeszédnek, mint ahogy az erre a különbözőségre (is) a régebbi paradigmák törvényei szerint politikai és kulturális hierarchikus rendszereket felépítő politikusok állítják.

Mostantól bejegyzéseim másolata megtalálható ezen a címen is, amennyiben a klog rendetlenkedne. További terveim szerint (amennyiben időm akad rá) ezen a blogomon igyekszem további nem könyvtári témájú bejegyzésekkel is jelentkezni.  Az elkövetkező pár napban igyekszem SPLQ-t szemlézni, s beszámolni a múlt hét végi ENTITLE e-learning konferenciáról is.

Az EFN (Elektronik Forpost Norge) szakmai szervezet mai keltezésű közleményében érdekes problémát vet fel. Norvégiában a tudomány és a kultúra támogatásaként a papír alapú könyvek áfája csökkentett mértékű, mint az általános szint. A kérdés azonnal adódik, hogy nem lehetne- ezt a gyakorlatot követni az e-könyvekkel is.Utóbbiak fogalmazása manapság elektronikus szolgáltatásként van elkönyvelve, nem tartozik a nonprofit tevékenységeket és a kultúrát támogató kedvezmények hatása alá. Ennek legfőbb okát a közlemény a DRM alapú másolásvédelemben véli felfedezni. DRM a papíralapú könyvhöz képest radikálisan korlátozza a felhasználó szabadságát, s így lovat ad azok alá akik emiatt az e-könyv kiadást elektronikus profitelvű tartalomszolgáltatás körébe sorolják a kulturális jellegű és /vagy inkább non-profit tevékenység helyett. Épp ezért azt sürgetik, hogy sürgősen váljon el egymástól a DRM alapú profitközpontú üzleti modell, a nem drm alapú e-book kiadástól. Utóbbira így alkalamazni lehetne a könnyített adózási előírásokat, hiszen hasonló szabadságfokú a felhasználása, s kulturális termék jellegében is ugyanazzá válik így, mint papíralapú társa. A témával kapcsolatban az alábbi linkeket kínálják a Biblioteknorge weblistán (ez az ottani Katalist)

[1] Vil selge e-bøker uten moms
http://www.aftenposten.no/kul_und/article3302906.ece

[2] Moms stopper norske ebøker
http://www.idg.no/computerworld/article144201.ece

[3] - Vi frykter ikke e-bøker
http://www.digi.no/813066/vi-frykter-ikke-e-boker

[4] Lov om merverdiavgift
http://www.lovdata.no/all/hl-19690619-066.html

[5] Momsfritaket på bøker og tidsskrifter
http://www.regjeringen.no/nb/dep/kkd/dok/regpubl/stmeld/2008-2009/stmeld-nr-23-2008-2009-/5/3/6.html?id=555564

[6] Kan e-boka rocke en urokkelig forlagsbransje?
http://www.bokogbibliotek.no/index.php?option=com_content&task=view&id=891&Itemid=1

[7] Den "leie" undergravingen av kjøp og salg av eksemplarer
http://efn.no/foredrag/ft/ke49.html